Ott ül a béka a tóparton Nem az a vágya, hogy barnuljon Inkább az éhség fáj neki Zsákmányát máris megleli Épp egy nagy lárva bukkan fel Béka komának több sem kell Nyelvét kinyújtja hosszában S landol a lárva a gyomrában Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, énekli a béka Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, szóljon aki bírja Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, ez a kedvenc nótám Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, csak annyi, hogy brekk Hogyha a nap már elnyugszik Békakománk akkor sem nyugszik Társait tó partján megleli S a békaszonátát énekli Reggelre aztán elfárad Gondolja „úszom néhányat” „Jaj, ez az úszás fárasztó Éhesnek lenni borzasztó” Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, énekli a béka Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, szóljon aki bírja Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, ez a kedvenc nótám Bre-ke-ke-bre-ke-bre-ke-ke, csak annyi, hogy brekk |
![]() |